the Gazette - /D.L.N./ Hosszú Sötét Éjszaka
Tudom, már a kezdetektől fogva, így nem vagyok szomorú
Apránként, apránként, mint ahogy visszafelé számolunk
A hervadó növények színe sötétté válik, nem tudom megmondani mikor ér véget az évszak
A nap mikor a lábnyomaidat követtem, azt a napot hívja mikor hallottam a lépteidet. Nekem, akinek nincsenek kívánságai, a holnap egy olyan dolog, amit nem lehet megváltoztatni.
A hervadó növények hangját követve, érzem az évszak végét
Mikor a virágok elszíneződnek és bőségesen virágzanak, mi marad nekem?
A Hold elhúzza a függönyt, de a nap süt rám
Tudom, már a kezdetektől fogva, így nem vagyok szomorú
Még akkor is, ha kinyitom a szemem és az éjszaka nem ért véget, még akkor is, ha nincsenek ott a fénylő csillagok,
Még akkor is, ha a fények amik az utcákat színezik mind kialszanak...
Eleget látok azok boldog arcokból amiket meg kell védenem, az utolsó lélegzet azoknak akiket szeretek,
Így most minden rendben van
A bárányok dala a sötét, hosszú éjszakában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése