2012. augusztus 8., szerda

D'espairsRay - PARADOX 5

megjegyzés: A 'Samsara' kifejezésre a szövegben nem volt utalás... de kis utánajárással ezt találtam... valószínűleg itt is ezt jelenti..:
Samsara:
1.,
A változás szekvenciája, múlandóság, az újjászületés-meghalás ciklus, amely magában foglal minden élőlényt, egészen a felszabadulásig (Moksha).
A Samsara a lélek visszatérő reinkarnációja.

2.,  (Hinduizmus és a buddhizmus)
Örök körforgása a születés, szenvedés, halál, és újjászületésnek.


D'espairsRay - PARADOX 5


Te, aki lángokba burkolva alszol eltávoztál,
távolba vágysz, messze a nyugalomtól...

Felemelkedni a holdra, a forrásra, amely megtelt nosztalgiával

Kiolthatatlan szerelem, az áramlat közepette
visszatér a felszabaduláshoz és a megváltáshoz...

Halvány emlékek eltűnnek a tengerbe, ami mindennek az eredete,
egy távoli, hosszú megtisztulás végén...

Leesve a holdról, esővé válik, amelyet a hatalmas földnek adományozott és lezúdul

Lélegzetet vesz a testében,
egy önzetlen lélek annak kezdetén,
Kiolthatatlan szerelem, a fájdalom közepette
lakozik egy új életben...

samsara...

Kiolthatatlan szerelem, az áramlat közepette
túlárad felszabadulással és reménnyel,
Kisétálsz az újjászületés felé... egy tartózkodó lélek
 

samsara...



2012. augusztus 7., kedd

Girugamesh - Ame to Fukousha

Girugamesh - /Ame to Fukousha/ Eső és gyötrelem


Esőcseppek nedvesítik szívemet
Egyenetlenül lélegezve, menedéket keresek az eső elől

Felnézek az égre, kicsit becsukom a szemeim
És emlékszem arra a napra még egyszer
Remegtem, képtelen voltam abbahagyni a sírást
Ahogy az eső lehullik, feloldja a friss hegeimet

Tartottál engem, ahogy sírtál
Körülvéve a szakadó esővel...
Hideg van, fáj
Megesküdtem erre az esőre, hogy meg akarlak menteni

Jó lettem a mosoly színlelésében
Mindez köszönhető a hegeknek arról a napról

Lüktetnek akármikor hallom az esőt...
Betakartad őket az apró kezeiddel

A szüntelen eső nedvesíti szívem
Elmossa ezeket a könnyeket
Hideg van, fáj
Nem akarom látni azt a törött napot újra...

A hang abbamarad és visszanyerem a szívverésem
A repedés keresztülfut a felhőkön, hagyja a fényt kikandikálni

Girugamesh - Shiroi Ashiato

Girugamesh - /Shiroi Ashiato/ Fehér lábnyomok


A hideg belém mar, amikor lélegzek
A fagyos szél hangosan süvít

A tenyereim megfagytak
A fájós ujjaim megdermednek
Nézem a fehér leheletem
A tájat a szemeim előtt

Semmit sem változott azóta

Habozás nélkül kezdtem járni, attól a naptól hátrahagyva mindent
Ez a soha sem változó táj, visszanéz rájuk

Nézem a fehér leheletem
A tájat a szemeim előtt

Ez a tomboló szél, elkápráztatja a szemeim
A meleg emlékeim el lettek lopva
Gyűjtöttem egy hideg reményt

Dühös lettem a világtól, amit aznap álmodtam

Fagyott testem remeg és azt kiáltom "Itt vagyok"
A lábnyomok amiket hátrahagytunk,  egymásba kapaszkodva tettük

Nincs az a szél, ami legyőz engem, persze ha ez az egy lépés
Meghozza a fájdalmad, pihenhetsz, mivel eljön a holnap