the GazettE - /Machibouke No Kouen De/ Hiábavaló várakozás a parkban...
A parkban, ahol depressziósnak érzem magam a lenyugvó napban, a hangod nevem kiáltja
"Elnézést a késésért" még ez az egyetlen szó sem ér el hozzám, nem ér el hozzám
Én csak vártam amíg a nap le nem ment végig az arcodat nézve
Nem is tudtam azt mondani "Viszlát" Nem is tudtam azt mondani "Viszlát" ...
Felejtsd el, ha tudsz Viszont azonnal magányossá válok
Végül meg akarlak ölelni még egyszer De ez az érzés már nem ér el többé
A szél szeptember végén fájdalmas Nem tudtam segíteni, hogy szép legyen
Csak egy másodperc hogy jó legyen Csak egy kicsit Istenem, kérlek hadd váljon valóra s kívánságom...
Kettőnk égetett fotója Hamarosan azzal a személlyel leszel aki a végzeted
Majd, soha, soha ne felejts el
Te mindig mindig sírtál az alatt a nagy cseresznyefa alatt
Egyedül csak én féltem Nem tudtam nézni ahogy sírsz
Itt vagyok. Te itt vagy? Ezért nem kell magányosnak érezned magad
A parkban, ahol depressziósnak érzem magam a lenyugvó napban, a hangod nevem kiáltja
Szeretlek Ez az egyetlen szó sem ér el hozzám, nem ér el hozzám
A csend égetett fotója Még egy nagyon kicsi kiszabott hang
Majd, soha, soha ne felejts el
Te mindig mindig sírtál az alatt a nagy cseresznyefa alatt
Te, te azért mert ez Nem változik, semmit
Az alatt a nagy cseresznyefa alatt Mindig, mindig vártál rám
Újra és újra erről az emlékekkel teli albumról motyogsz
Azért jöttem hogy nézzem ahogy alszol, sírástól kifáradtan
Az alatt a nagy cseresznyefa alatt, tele emlékekkel
Téged nézlek, aki arra vár hogy visszamenjek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése