D'espairsRay - /Yami ni furu kiseki/ A csoda ami sötétségbe fordul
A meglehetősen csodálatos, magányos égbolt
amiben a gondolataim, amik soha nem halnak meg, lebegnek.
A hideg szél hozza az évszakot,
a fagyott fehér sóhajom beharangozta a telet.
A hangom a levélben neked íródott
Ez elsodort téged a világvégére a fehér hóval
A szívtelen szavaim kínoznak téged
úgy gondolom még mindig fájdalmat okoz
És a fájdalom belsejében, az igazság az volt hogy továbbra is elrejted előlem az ismeretlen arcod, nem igaz?
Anélkül hogy érezném a fájdalmad
Hagytalak egyedül szenvedni a sötétségben
Veled, akivel a tiszta fehér télen találkoztam
Azt akarom, hogy mind a ketten meg tudjuk osztani a fájdalmat
Mindig, melletted
megváltoztathatatlan,
az évszakok körforgásán át...
A sivár szobában
Félek, hogy elveszítelek ahogy a semmibe süllyedsz
Nem tűnhetsz el így
Meg kötöztem a végtagjaid, tested, nyakad
és az ujjhegyeidet egy vörös fonallal
Ismételten, újra és újra,
amíg a mozgásod elhal
Érzem a lélegzeted amíg fáj
A mosolyod úgy tűnt lehervadt, ezt vettem észre először
Az ujjhegyeink összeértek
megborzongtak, mintha megfagynának
Te, úgy nézel, mintha el szeretnél tűnni a tiszta fehér hóban, mutasd a gyengeséged amit magaddal cipelsz
Ne sírj, már nem vagy egyedül
hadd lássuk az álmot együtt...
Hadd találkozzunk a várakozó, bánatos,
fehér,az évszak első hóviharával..
Ha ez a föld egy elhagyatott végbe zuhan
hadd szorítsuk egymás kezét és sétáljunk, mi ketten...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése