csak ki akartam írni magamból, hogy egy egy döntésnek milyen ára van...
sírhatnékom van, ja, pedig még mindig úgy hiszem, jól döntöttem hogy nem mentem el... hogy is mondjam, az én világom törékeny és kegyetlen neki a valóság. amit még elbír a szívem az a leghőbb vágya, de van ami már sok és az őrülettől nevetek ahogy átsuhan a testemen. a fejemben tombol, és a káoszban megtalálom a szépséget. de befogadni teljes testtel és lélekkel... félek sok lenne.
de ha mégsem akkor elkövettem életem egyik nagy hibáját és kihagytam egy életfogytig tartó élményt. még csak ezek után olvasom majd a beszámolókat, valóra vált álmokról. sose tudom meg hogy mi lett volna, és nem is akarom megtudni, mert sírnék, sírnék érzem biztosan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése